Azok a kis apróságok, amik hatalmas konfliktussá válnak

Időről időre dühösnek érzem magam.

„A férjem rengeteget utazik a munkája miatt. Ő izgalmas életet él, míg én itthon vagyok a gyerekekkel. Időnként dühös vagyok rá, hogy nekem nincs lehetőségem ehhez hasonlóra.”

Mi a megoldás?

Érdekes, amikor egy feleség azt hiszi, hogy a férje munkája a nap 24 órájában izgalmas szórakozás. Ez valószínűleg nem igaz, de a hiedelem sok régi lemondást felszínre hozhat.

A feleség vagy dühös lesz, vagy áldozatnak fogja magát érezni. És ez mérgező egy kapcsolatban.

A feleségnek végig kell gondolnia: „Arra várok, hogy a férjem megmentsen a mostani életemtől?” Fontos lenne a fókuszt megváltoztatni: arról, hogy mit kellene tennie a férjnek a feleségért, arra, hogy mit tehet magáért a feleség.

Már az is sokat változtat a helyzeten, ha a mindennapi életünk apróságait megosztjuk a túl sokszor távollévő férjünkkel.

Az egyetértés hiánya a gyereknevelésben

„Nem értünk egyet abban, hogyan viselkedjünk a nagyfiunkkal. A férjem pénzt adna neki, szerintem viszont magától kellene megkeresnie a pénzt, és megtanulnia a leckét.”

Mi a megoldás?

Ha nem ugyanazokat az értékeket valljuk, könnyen kerülhetünk konfliktusba, és nehéz lesz megtalálni a mindenkinek megfelelő megoldást.

A válasz erre a problémára a gyakorlatiasság, és az üzleti szemlélet.

A házaspárnak le kell ülnie, és őszinte számadást végeznie, mi történik, ha kölcsönadják a pénzt, és mi történik, ha nem. Ebben a pillanatban érzelem vezéreltnek tűnik a problémájuk, ami azt is jelenti, hogy valamilyen rejtett mélyebb probléma is van kettőjük között.

A gondolatolvasás

„Sokszor elkeseredek, mert úgy érzem, a párom nem ért meg. Egyszerűen képtelen kitalálni, mi jár éppen a fejemben.”

Mi a megoldás?

Vagy megpróbáljuk a másik gondolatait olvasni, vagy azt várjuk a párunktól, hogy ő tegye ezt.

Mindannyian azt várjuk, hogy a párunk tudja, mikor van szükségünk egy ölelésre, kedves szóra (vagy épp egy italra) egy rossz nap után. Vagy, hogy mikor kell lemosni a kocsit hazafelé jövet, hiszen annyira nyilvánvalóan koszos.

Ha nyíltan közöljük a párunkkal a számára is szükséges információkat, ahelyett, hogy egyszerűen elvárnánk tőle valamit, ami a mi fejünkben ott van, de az ő fejében nincs, nagy mértékben megkönnyítenénk mindkettőnk életét. Ezek az információk megkönnyítik a kettőtök közötti kommunikációt.

A férjem introvertált, én extrovertált vagyok

„Lehetetlen számunkra, hogy megosszuk a közösségi életünket. Neki zárt baráti köre van, és szégyenlős, ezért nehezére esik, hogy az én barátaimmal is szórakozzon. Megbántottnak érzem magam, hogy nem akar az életem ezen részének a részese lenni, miközben én szeretném megosztani vele.”

Mi a megoldás?

Először: az introvertált embereknek elég nehéz beilleszkedniük egy-egy társaságba, sokat szoronghatnak ismeretlen közösségekben.

Ha ez a helyzet, akkor érdemes tiszteletben tartanod a hozzáállását. Ha azonban csak azért tagadja meg a részvételt, mert az „csak” neked fontos, akkor érdemes elgondolkodnod. Ez inkább „minden rólam szól” mentalitásra vall.

Bizonyos társadalmi eseményekre nyugodtan elmehetsz egyedül is, de azért érdemes számára kifejezned: „Szeretném, ha néha el tudnál jönni velem, hogy megoszthassam veled az életemnek ezt a részét, és párként kapcsolódhassunk egymáshoz ebben is.”

Fontos, hogy ezt néha megtegye érted. Minden kapcsolat a kompromisszumokról is szól.

Ha ezek az esetek veled is előfordultak már, és úgy érzed, nehezen birkózol meg az érzelmeiddel, akkor itt fordulhatsz hozzánk, hogy kikeveredj az érzelmeid átláthatatlan dzsungeléből.

Segítség stressz kezeléshez