Kíváncsi vagy, hogyan működik az „életre szóló” stressz-csökkentő tanácsadás?

Ebből az esettanulmányból kiderül. Sok mindenről lesz szó benne, a nyilvános beszédtől a hajhulláson keresztül a teherbeesésen át a házépítésig, de mindenekelőtt egy ifjú pár pénzügyi problémáiról.

János – december 19.

 A probléma, amiért jöttem, a nyilvánosság előtti beszéd. Ha több ember előtt kell beszélnem, köhögök, remegek, erősen dobog a szívem és nem tudok kimondani bizonyos szavakat. Különösen igaz ez, ha a főnököm is jelen van, aki erősen emlékeztet az édesapámra.

Otthon spártai módon neveltek. Nem lehetett önálló véleményem, mindig apámnak volt igaza. Megtanultam, hogy a véleményemet magamban kell tartani, nem szabad kimondani. A családi összejöveteleken egy viccet sem tudok elmondani, mert apám mindig közbeszól. Belém szorult valami – nem tudom kiadni. Teljes tehetetlenséget érzek.

Kopogtattuk ezt a tehetetlenséget, kopogtattunk a köhögésre, gyakoroltuk a viccmesélést, és a nyilvános beszéddel kapcsolatos blokkokat oldottuk.

János – január 10.

• Még nem volt éles beszédhelyzet.
• Nem tudok folyékonyan beszélni. Bénázok. Félek, hogy észreveszik.
•  A szüleim mindig azzal gúnyoltak, hogy majd az esküvőmön fogok belesülni a szövegbe. Minden gúnyolódás arról szólt, hogy nagy tömeg előtt fogok „beégni”.

Kopogtattunk ezekre a jelenetekre és az ezekkel kapcsolatos érzéseire.

János – január 26.

Volt egy tárgyalás egy partner cégnél, ahol több ember előtt kellett beszélnem. Előtte nagyon ideges voltam. Útközben kopogtattam.

Az előadás jól sikerült, semmi izgalmat nem éreztem.

János – február 9.

Úgy érzem, megoldódott a nyilvános beszéd problémám. Több helyzetben is kipróbáltam. Már egyáltalán nem olyan drámai, mint korábban.

Foglalkozzunk most a hajhullásommal. Annak idején az osztályban nekem volt a legdúsabb hajam. Az egyetemi éveim alatt kezdett hullani.

Apámtól nagyon sokszor hallottam, hogy „meglátod, meg fogsz kopaszodni”.

Kopogtattunk azokra a mondatokra, amiket az apja mindig mondott.

János – február 28.

Megtörtént a családi viccmesélés. Teljesen nyugodt voltam. Nem hagytam, hogy közbeszóljon. Végig el tudtam mondani. A múlt héten külföldön voltam, és a külföldi partnerek előtt is tök jól tudtam beszélni.

Mintegy mellékese, elmesélte egy másik problémáját. Amikor a kisbabájuk született, nagyon nehéz szülés volt, a baba egyik karja megsérült (azóta teljesen rendbe jött), és a felesége, Irén is megsérült. Mindenféle blokkok vannak benne és nagyon fél egy második terhességtől. János pedig  szeretne még egy gyereket.

Javasoltam, hogy Irén is jöjjön el hozzám.

Irén – március 9.

• Nagyon erős félelmeim vannak a szüléssel kapcsolatban. Nagy fájdalmaim voltak. Rengeteg vért vesztettem, nem tudtam felkelni.
• A kórház nagyon rideg, szigorú hely volt.
•  Így is nagyon leköt a kisfiam. Hogyan tudnék ilyen állapotban még egy kisbabával is foglalkozni? Tudnék-e ugyanúgy szeretni egy másik kisbabát is?
• A szülés óta megváltozott a testem. Már nem vagyok ugyanolyan. Úgy érzem, képtelen lennék megint szülni.

Az összes félelemre és rossz érzésre kopogtattunk.

János – március 22.

• A beszéd nagyon jól ment 2 alkalommal is. Óriási vagyok a korábbiakhoz képest!
• Hajhullás – stresszel az, hogy nincs fix munkahelyem.
• Stresszel, hogy jelenleg Irén sem dolgozik. Rajtam van a felelősség!
•  Stresszel, hogy több a kiadásunk, mint a bevételünk. Fogy a tartalék.

Kopogtattunk az összes stressz-helyzetre és arra a szokásra, hogy „tépelődik”, illetve amikor stresszes, tépkedi a haját.

Irén – április 2.

• Pozitívabban gondolkozom a gyerekről.
•  Nőtt az önbizalmam.
• Több energiám van.
•  Jobban elfogadom magam.

Ismét kopogtattunk a kórházi körülményekre, arra, hogy úgy érzi, a teste már nem ugyanolyan, valamint az előző szülésnél felmerült mindenféle nehézségre.

János – április 10.

Akkor tépem a hajamat, ha nem érzem magam biztonságban. Anyagilag most nem érzem magam biztonságban.

A hajhullás az egyetemi évek alatt kezdődött. Akkor voltak a legnagyobb balhék apámmal. Kirakott otthonról, nem fizette a tanulásomat. Akkor volt köztünk fél év mosolyszünet. Csak egy hajszálon múlott, hogy be tudtam fejezni az egyetemet.

Nagyon nagy hatással van rám, amit apám mond.

Folyamatosan kopogtattunk az egyetemi történetekre. Erősen viszketni kezdett a feje. Innen tudtuk, hogy jó nyomon járunk.

Irén – április 19.

• A gyerekvállalás gondolatához egyre közelebb állok.
• Végül is mindent meg tudok oldani.
• Máshol fogok szülni!

Kopogtattunk a maradék félelmeire. A két gyerekkel kapcsolatos felelősségére. Arra, hogy jelenleg az egész napja összevisszaság. Rendetlenség van körülötte, nem érzi jól magát. A találkozó végén azt mondta, hogy sokkal könnyebb a helyzet és sokkal jobban érzi magát.

János – április 25.

• Találkoztam tegnap apámmal – egyáltalán nem voltam ideges.
• Amikor nem görcsölök, jön a pénz!
• Irén javaslatára megkezdtük otthon a nagy rendrakást!

Kopogtattunk a hajjal kapcsolatban mindenre, ami eszébe jutott az apjával és az egyetemi éveivel kapcsolatban. A végére nagyon megkönnyebbült.

 Irén – május 10.

• Óriási felfordulás. Rengeteg mindent kidobáltunk. Úgy érzem, fel fogunk lélegezni.
• Amíg nincs tér az életünkben, nincs tér az új babának sem.
• Az időhiány borzalmas. Semmire sincs időm.
•  Nincs elég önbizalmam a második gyerekhez.
• Aggódom a testem miatt.

Minden felmerült eseményre és érzésre kopogtattunk.

János – május 11.

• Belefásultam a rendrakásba.
• A cég nem jól működik. Mindig a legrosszabb variáció jön be.
• Totális a bizonytalanság. Építkeznénk a telkünkön, de hiányzik a pénz.

Kopogtattunk az összes felmerült témára.

Irén – június 21.

• Kisbabát várok!
• Émelygés, hányás. Nem tudom ellátni a dolgaimat.
• Szenvedek a melegtől, fáradt vagyok, nincs energiám.

Mindezekre kopogtattunk. És megtanultuk, hogyan tud hűvös szellőt előidézni a hasában.

János – június 22.

• Frusztrál, hogy nem megy úgy a cég.
• Egyre nagyobb a felelősség.
• Nem látom a jövőt.
• Elvesztettem a magabiztosságomat.

A kopogtatás során eljutottunk oda, hogy „tudom, hogy ez csak egy átmeneti állapot”, „visszanyerem az energiámat”, „várom a változást, a jövőt”.

Irén – július 19.

Talán a hányós korszaknak vége.

A pénzügyi tervekben nem értünk egyet Jánossal.

ő ragaszkodik ahhoz, hogy a telken építkezzünk, nekem pedig létszükséglet, hogy itt a városban legyen egy nagyobb, kertkapcsolatos lakásunk.

Közelíteni kellene a terveinket. A lelkem mélyén ellenzem a telket. Ő meg a lelke mélyén ellenzi a lakást. Szerintem a telket el kéne adni.

A kétségeim: Mennyiért lehet eladni? A mostani ingatlanpiac. János lelkileg ellenáll. Mi van, ha sokat kell várni? találunk-e Zuglóban olyat?

Kopogtattunk az összes kétségre.

János – július 25.

• Nem megy úgy a cég. Megrekedtünk.
• Egyre jobban nyomaszt a felelősség.
• Miből fog ez összejönni? Frusztrál, kilátástalan, nincs lehetőség.
• Most 70%-ban biztos a jövő, 30% tiszta homály.
• Ellenállok az eladásnak.

Ezen a ponton én is úgy éreztem, hogy megrekedtünk. János és Irén ugyanis egymás ellen dolgoztak a kopogtatással. Amíg nem akarják tudat alatt, érzelmileg is ugyanazt, addig nem tudnak előrelépni.

Javasoltam egy módszert, hogy hogyan kopogtassanak együtt odahaza, a közös cél elérése érdekében.

János – augusztus 9.

• Pozitív meglepetés: egy ügyletből 4-szer annyi jött be, mint vártam.
• Sokkal optimistább vagyok.
• Nincs pénzkeresési stressz és görcs.
• Hirdetjük a telket, keressük a lakást.
• Félek, hogy mégis pénzt kell kérni a szülőktől.

Kopogtattunk ez utóbbira.

János – augusztus 22.

• Rendszeresen kopogtatok. Jobban érzem magam.
• 2 hónapra való pénz előre bejött.
• Lelkes és optimista vagyok.
•  A telekhez ragaszkodom.

Irén – szeptember 3.

• Félek, hogyan lesz, amikor megszületik a kicsi.
• Nehéz elképzelni: költözés, telek, lakás.
• Alulértékelem magam.
• Nem bízom magamban.
• Nem hiszem el, hogy sok mindenre lennék képes.
• Nem biztos, hogy jó az elképzelésünk.

János – szeptember 4.

Most jól megy a cég!

Irén – szeptember 17.

• egyáltalán nem tért vissza a gyerekvállalás miatti aggodalom.
• Januárig nagyon kevés idő van – nem hiszem, hogy összejön a költözés.
• De most sokkal-sokkal jobban vagyok.
• Folyamatosan gyűlik a pénz.
• Szeretnék elköltözni.
• Annyira pozitív voltam a múlt héten!

János – szeptember 18.

• A 10 hetes online pénzügyi kopogtatás nagyon jó, nagyon hasznos.
• Sok forrásból jön a pénz.
• Nincs negatív érzésem a jövőre vonatkozóan.
• Minden téren jobban érzem magam.
• Rendezem a céges dolgokat – meglepően könnyű.
• Kertesbe szeretnék költözni.

Irén – október 15.

Egészségileg teljesen jól vagyok.

Most már közös a projekt, közös elképzeléseink vannak.

Mégis építkezni fogunk – magunktól is meg tudjuk csinálni.

Felszabadulunk, függetlenítjük magunkat.

Megvan, hogy hova költözünk: amint mind a ketten ugyanarra koncentráltunk és egész lelkünkből ugyanazt akartuk, másnap megtaláltuk a megfelelő lakást!

Nagyon látványos, hogy amint együtt kopogtattunk, azonnal változott az anyagi helyzetünk – tényleg ettől van?

Most jutott eszembe, hogy amikor a jelenlegi lakásba költöztünk, akkor is 7 hónapos terhes voltam. Most is 7 hónapos terhesen fogunk költözni.

De még mindig kopogtassunk az önbizalomra. Mikor indul a 10 hetes online Önbizalom program?

Irén – november 11.

• A héten költözünk!
• Tök jól állnak a csillagok.
• És a telken is hamarosan elkezdünk építkezni.
•  Mindenben maximálisan egyetértünk.

És ezt már a 10 hetes on-line Önbizalom program (amit Irén nagyon becsületesen végigcsinált, és csak 1 hét csúszás volt közben) utolsó heti visszajelzésében kaptam:

Irén – január

Megszületett Réka, úgyhogy nagyon büszke vagyok!

És még egy bejegyzés fél évvel későbbről a jegyzeteim között:

János – július 12.

A telken halad az építkezés!

Mindehhez csak néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni, amelyek ebből a történetből is kiderülnek:

Amikor több ember is érintett egy kopogtatás eredményében, akkor azt kell elérni a kopogtatással, hogy a résztvevők azonos hullámhosszon legyenek, ugyanazt akarják.

Ha ez sikerül, bámulatos eredmények születnek, legyen bár szó

• a pénzről, vagy
• egy sportcsapat sikeréről, vagy
• egy cég üzleti eredményeiről.

A csapatot, vagy a cég dolgozóit együtt kell trenírozni: az egyes tagokat külön-külön is, és csoportban is kopogtatnunk kell.

A várható eredmény minden képzeletet felülmúl.